- Teljesen egészséges vagyok Apa! Doktor néni megvizsgálta a torkomat. Megnézte a nyelvemet.
- Akkor jól érzed magad?
- Igen. Egészséges vagyok.
Olyan boldog hangon mondta, és én olyan boldogan hallgattam, hogy vége a tej érzékenység parának, elindultunk a normális növekedés útján (gyorsan le kopogom!). :-)))
És mi volt a már korábban említett tejérzékenység kálváriánk? Íme:
A védőnőnk (aki nagyon jó és nagyon szeretünk) jelezte, hogy nem fejlődik Mackó megfelelően, a súlya nem úgy alakul, ahogy elvárható lenne. Az alsó érték alatt vagyunk, ami még nem is igazán gond, a baj az, hogy 2 hónapja nem változik a súlya. Ez volt novemberben és decemberben a doktor nénink adott beutalót a gasztroenterológiára kivizsgálásra. Januárra kaptunk időpontot (pörög a magyar egészségügy), ahol szegény Mackótól vért is vettek. Borzasztó volt hallgatni a sírását, és bár nagyon nem bírom a kórházat és a vérvételt, én fogtam le és nyugtatgattam a fiamat. Anyát jobban megviseli lelkileg az ilyen.
Ja, igen, én minden vizsgálatra elmegyek a srácokkal, mivel a munkahelyem olyan, hogy rugalmasan kezelik a munkaidőt, szerencsére.
Mivel a feleségem is tejérzékeny, ezért valószínűsíthető volt, hogy ez lehet a probléma, ami a véreredmény ki is mutatott. Annak ellenére, hogy Mackó ösztönösen elutasította a tejet (tápszereket), így is ki tudták mutatni, szóval elég erős az allergia. Meg kaptuk az ukázt: diéta. A családban szinte mindenkit sokkolt a hír, csak minket nem. Maci eddig se vitte túlzásba a tejtermékek fogyasztását, pár étel elkészítésénél kell odafigyelnünk, helyettesítenünk a tejet (imádja a palacsintát, mint az apja!).
Így teltek heteink, diétával, további hízás nélkül. A legkeményebb az volt, amikor a 2 éves gyerekednek meg kell magyaráznod, hogy miért nem eheti azt, amit a többiek. Eltelt két hónap, amikor egyik napról a másikra elkezdett dadogni Mackó. Az a kisfiú, aki másfél éves korától kezdve egész, kerek mondatokban beszél, egész nap be nem áll a szája. És most dadog. Percekbe telik szavakat kimondani, szívfacsaró. Nem értjük mi lehet a baj, mi jöhet még. 1 hét alatt egyre rosszabb lett, kezdi feladni a beszédet, mert zavarja a dadogás, Félelmetes. Éjjel nem alszunk anyával, átbeszéljük az elmúlt két hét eseményeit, történéseit, hogy milyen stressz okozhatta a dadogást. Nem nagyon jut eszünkbe ilyen, nem történt semmi különös. Végül végső megoldásként a diétát jelölöm meg bűnbaknak és habár még 1 hónapig kellene tartani elhatározzuk hogy abba hagyjuk. Azt eszik reggeltől Mackó, amit szeretne, amit a többiek. Pont kapóra jön, hogy a hétvégét az unokatesókkal tölti a fiam. Reggelinél elmagyarázzuk neki, hogy nagyon ügyes volt eddig, és most már azt ehet, amit csak szeretne, amit a többiek is. Könnybe lábad a szemem attól a boldogságtól, ami kiül a fiam arcára, hogy ő is olyan lehet, mint a többiek, nincs többé kirekesztve. A mi és s családban lévő gyerek pszichológus legnagyobb döbbenetére a dadogás délutánra szinte majdnem elmúlt. Csak álltunk és néztük és nem tudtuk elhinni, hogy egy 2 éves gyerek számára ekkora lelki megterhelés, ha nem eheti azt, amit a többiek. Az már csak hab a tortán, hogy a diéta abba hagyása után, ami alatt fél kilót fogyott, végre elkezd hízni. Jóízűen eszik, sokat. Mikor visszamegyünk a vizsgálatra kicsit izgulunk, hogy mit fognak szólni ahhoz, hogy önkényesen feladtuk a diétát, de a történtek elmesélése után a doktornő is helyesel, jól cselekedtünk.
Szóval vége. :-) Azóta rendesen eszik, elkezdett hízni. Annyi eredménye valószínűleg volt a diétának, hogy a teste fellélegezhetett egy kicsit, kiürült a szervezetéből a nem kívánt anyag és helyre állt egy kicsit a bélflórája.
Így teljesen miénk a nyár!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése