Újra egészséges vagyok Apa!

11.30-ra volt időpontunk a gyermek kardiológián, Anya otthon maradt Bütyökkel, Macit a nyakamba vettem és elindultunk a korház felé. Otthon már mondtam neki, hogy megyünk megvizsgálni a szívét, elővettük a játék sztetoszkópját is, persze nem akart menni. :-( El is kezdett pityeregni, de szerencsére a mostani favorittal, a ropival elállítottuk a könny csatornákat és megígértem, hogy nem fogom hagyni, hogy bárki bántsa! Az utat végig fecsegte, szokásos csicsergős hangján, láttunk buszt, meg mentőt is!
A becsekkoltunk az előtérben, nem sokan voltak, és 5 perc játék után már szólítottak is minket. Igazán kedves doktorbácsi fogadott minket, le kellett vetkőztetnem Macit, aki ekkor már szorosan hozzám bújt. Lefektettem az ágyra és pánikját kezeinek megfogásával és nyugtatgatással próbáltam enyhíteni. Próbáltam elterelni a figyelmét, kérdezgettem a műszerekről, a vonatokról:
- Mikor indul a vonat?
- 10 perckor.
- És honnan?
- Kettes vágányról.
Doktorbácsink először sztetoszkóppal hallgatózott, majd hideg zselével bekenve a mellkasát az ultrahanggal is megvizsgálta. Láttuk a szívecske mozgását, itt már Maci is csendben és érdeklődve figyelte az ultrahang képét, a piros és kék foltok váltakozását. Aztán jött a hideg zuhany: feltették a karjára és a mellkasára a tappancsokat, itt elszakadt a cérna, de a műszer által nyomtatott vonalakkal sikerült ismét elterelni a figyelmét.

És habár az "utolsó" szót mindig szépen kihangsúlyozza a mutató ujjának egyenes felmutatásával, most nagyon nem akarta bedugni a csíptetőbe (amivel a pulzust vagy a vérnyomást nézték, ezt már nem tudom). De azért ezen is túl lettünk és már öltözhettünk is fel.

Hosszas csend. Doktorbácsi a számítógépet bűvöli, az asszisztens egy matricát ajándékoz a bátor hősnek! Büszke vagyok rá, és ezt többször el is mondom neki! :-)

Még mindig csend. Készül a papír, a lelet.

Aláírom, nem értek belőle semmit. Majd rákérdezek, hogy mit kell tudnunk:

- Minden rendben van, egy kis szív zörej valóban van, ahogy a háziorvosunk hallotta, de ez 110 évesen is meglesz. Nem kell aggódni! :-)

És a Doktorbácsi őszinte kedves mosolya, mindkettőnket megnyugtatott. Most már csak a tejézékenységen kell túl lennünk!

- Újra egészséges vagyok Apa! - mondta Maci és újra vidáman kergette a galambokat a kórház előtt...