A választás joga

Szép napsütésre értem haza és a srácok már kint vártak Anyával az utcán, Mackó vígan motorozott, Bütyök pedig a mandukából szemlélte bátyját. Ha már így alakult, akkor elindultunk a közeli ligetbe, ahol további finomíthatja Mackó motorozó technikáját. De jött a parancs:
- Megyünk a játszótérre, ugye apa?
Akkor menjünk oda. Bár a járda a magyar utak mesteri kidolgozottságával vetekedett, mackó azért próbált haladni, és a kis emelkedő sem tántorította vissza. Egyszer csak megállt és Anya megkérdezte, hogy elfáradt-e? Erre persze egyértelműen jött a válasz:
- Igen, elfáradtam.
Na, mondom, biztassuk csak a gyereket, és mutattam, hogy a zebráig még jöjjön motorral és ott majd felveszem. A látható, egyértelmű és viszonylag elérhető célokat tűzünk ki a gyerek elé, akkor könnyebben rávehetjük, hogy teljesítse is azokat. Így szépen elértünk a zebráig, pedig ott már tényleg szép kis emelkedőt kellett leküzdenie. Így én is megdicsértem és ő is büszke volt magára. A játszóteret megpillantva ismét letehettem és futott is a csúszdához.
Miután kijátszották magukat és a vacsora idő is közeledett, szóltam a fiúknak, hogy indulunk haza. Mackó odaszaladt a babakocsihoz és kivette egyik cipőjét, majd rám nézett és azt mondta:
- Most ebben a cipőben megyek haza, jó?
Mondtam rendben, és segítettem felvenni a cipőcskéjét. A mellettünk homokozó kb. 4 éves kislány erre odafordult hozzánk és meglepetésemre ezt kérdezte:
- Ő eldöntheti, hogy melyik cipőjét veszi fel?
Válaszoltam, hogy természetesen, de aztán csak néztem és nem értettem, ez miért akkora nagy dolog? Nálunk a srácok választhatnak, van egy bizonyos fokú szabadságuk (télen nem vehet szandált, de nem is akar), megtanítjuk (inkább engedjük) őket arra, hogy döntéseket hozzanak. Ha nem jó döntést hoznak, akkor korrigáljuk, felhívjuk rá a figyelmüket, de megvan a választás joga nekik is, hiszen egyenrangú partnereknek tekintjük őket. Így lesznek képesek felnőttként is önállóan megállni a helyüket, döntéseket hozni és viselni azok következményeit.

Következetes nevelés

Az egyik legfontosabb dolog egy gyermek kiegyensúlyozott neveléséhez a következetesség. Az ismerősi körben is megfigyelhető a nem következetes nevelés eredménye: hiszti, zsarolás, szülő kijátszása. Sok szülő hamar feladja, ha a gyerek hisztizik, könyörög, kérlel és ha egyszer bejött a módszer, akkor onnantól kezdve nincs (vagy csak nagyon nehezen van) megállás, visszaút.
Igen, nehéz, az elején sok energiába és odafigyelésbe kerül, de sokkal könnyebb lesz éveken keresztül. Csak egyszerű példa: bemegyünk a boltba, ahol a gyerek (óó, már az 1 éves is tud ám) elkezd könyörögni édességért vagy játékért. De elég, mint például esetünkben is mondjuk a Túró Rudit betenni a kosárba, már enné a gyerek.
Ha engedünk a könyörgésnek, akkor elbuktunk. De ha következetesen azt mondjuk, hogy azt a csokit nem tudjuk megvenni, vagy most nem kapsz játékot, vagy a Túró Rudit előbb ki kell fizetni, és ezt mondjuk 2-3 héten keresztül betartjuk (tehát a Túró Rudit tényleg csak akkor kapja meg ha már kifizettük), akkor a gyerek tudni fogja a "játék szabályokat" és elkönyveli, hogy boltba nem azért megyünk, hogy összevásároljunk mindent, illetve tudja, hogy csak akkor eszünk meg valamit, ha már kifizettük.
Ma ott tartunk, hogy a srácokkal bármilyen boltba be tudunk menni, mert nem pakolnak le semmit a polcokról, ne könyörögnek semmiért.
Néha kapnak vagy kiflit vagy Túró Rudit, amit a pénztár után megkapnak és boldogok.

Ellenpéldának csak annyit, hogy a közeli ismerősünknél a srácok minden alkalommal kapnak kisautót ha boltba mennek (már ha egyáltalán elviszik magukkal...) és ők ott tartanak, hogy a gyerekek nem tudnak semmilyen ajándéknak igazán örülni. Megérte?

Tejérzékeny gyerek - vége! :-)

Ma délelőtt csörgött a telefonom. Anya volt és adta Mackót, aki csiripelő hanggal folytatta:
- Teljesen egészséges vagyok Apa! Doktor néni megvizsgálta a torkomat. Megnézte a nyelvemet.
- Akkor jól érzed magad?
- Igen. Egészséges vagyok.

Olyan boldog hangon mondta, és én olyan boldogan hallgattam, hogy vége a tej érzékenység parának, elindultunk a normális növekedés útján (gyorsan le kopogom!). :-)))

És mi volt a már korábban említett tejérzékenység kálváriánk? Íme:

A védőnőnk (aki nagyon jó és nagyon szeretünk) jelezte, hogy nem fejlődik Mackó megfelelően, a súlya nem úgy alakul, ahogy elvárható lenne. Az alsó érték alatt vagyunk, ami még nem is igazán gond, a baj az, hogy 2 hónapja nem változik a súlya. Ez volt novemberben és decemberben a doktor nénink adott beutalót a gasztroenterológiára kivizsgálásra. Januárra kaptunk időpontot (pörög a magyar egészségügy), ahol szegény Mackótól vért is vettek. Borzasztó volt hallgatni a sírását, és bár nagyon nem bírom a kórházat és a vérvételt, én fogtam le és nyugtatgattam a fiamat. Anyát jobban megviseli lelkileg az ilyen.

Ja, igen, én minden vizsgálatra elmegyek a srácokkal, mivel a munkahelyem olyan, hogy rugalmasan kezelik a munkaidőt, szerencsére.

Mivel a feleségem is tejérzékeny, ezért valószínűsíthető volt, hogy ez lehet a probléma, ami a véreredmény ki is mutatott. Annak ellenére, hogy Mackó ösztönösen elutasította a tejet (tápszereket), így is ki tudták mutatni, szóval elég erős az allergia. Meg kaptuk az ukázt: diéta. A családban szinte mindenkit sokkolt a hír, csak minket nem. Maci eddig se vitte túlzásba a tejtermékek fogyasztását, pár étel elkészítésénél kell odafigyelnünk, helyettesítenünk a tejet (imádja a palacsintát, mint az apja!).
Így teltek heteink, diétával, további hízás nélkül. A legkeményebb az volt, amikor a 2 éves gyerekednek meg kell magyaráznod, hogy miért nem eheti azt, amit a többiek. Eltelt két hónap, amikor egyik napról a másikra elkezdett dadogni Mackó. Az a kisfiú, aki másfél éves korától kezdve egész, kerek mondatokban beszél, egész nap be nem áll a szája. És most dadog. Percekbe telik szavakat kimondani, szívfacsaró. Nem értjük mi lehet a baj, mi jöhet még. 1 hét alatt egyre rosszabb lett, kezdi feladni a beszédet, mert zavarja a dadogás, Félelmetes. Éjjel nem alszunk anyával, átbeszéljük az elmúlt két hét eseményeit, történéseit, hogy milyen stressz okozhatta a dadogást. Nem nagyon jut eszünkbe ilyen, nem történt semmi különös. Végül végső megoldásként a diétát jelölöm meg bűnbaknak és habár még 1 hónapig kellene tartani elhatározzuk hogy abba hagyjuk. Azt eszik reggeltől Mackó, amit szeretne, amit a többiek. Pont kapóra jön, hogy a hétvégét az unokatesókkal tölti a fiam. Reggelinél elmagyarázzuk neki, hogy nagyon ügyes volt eddig, és most már azt ehet, amit csak szeretne, amit a többiek is. Könnybe lábad a szemem attól a boldogságtól, ami kiül a fiam arcára, hogy ő is olyan lehet, mint a többiek, nincs többé kirekesztve. A mi és s családban lévő gyerek pszichológus legnagyobb döbbenetére a dadogás délutánra szinte majdnem elmúlt. Csak álltunk és néztük és nem tudtuk elhinni, hogy egy 2 éves gyerek számára ekkora lelki megterhelés, ha nem eheti azt, amit  a többiek. Az már csak hab a tortán, hogy a diéta abba hagyása után, ami alatt fél kilót fogyott, végre elkezd hízni. Jóízűen eszik, sokat. Mikor visszamegyünk a vizsgálatra kicsit izgulunk, hogy mit fognak szólni ahhoz, hogy önkényesen feladtuk a diétát, de a történtek elmesélése után a doktornő is helyesel, jól cselekedtünk.

Szóval vége. :-) Azóta rendesen eszik, elkezdett hízni. Annyi eredménye valószínűleg volt a diétának, hogy a teste fellélegezhetett egy kicsit, kiürült a szervezetéből a nem kívánt anyag és helyre állt egy kicsit a bélflórája.

Így teljesen miénk a nyár!

Kerékpározás 2 gyerekkel

Na, tegnap végre engedte az idő, hogy elmenjünk négyesben biciklizni. Felszereltem a B'twin gyerekülést Anya biciklijére is, amit Bütyök kapott szülinapjára. Bár az én biciklimen más márkájú ülés van, de a vázra szerelhető tartó konzol teljesen azonos, így akár lehet cserélgetni is az üléseket. Végre egy termék, ahol a gyártók meg tudtak egyezni egy közös platformban! Éljen! :-)
Mivel Anyának még nincs nagy rutinja a gyerekkel való biciklizésben, ezért ő vitte Mackót, aki könnyebb. Eltekertünk apósomékhoz, meg vissza, ez összesen 7 km volt. Minden rendben volt, csupán a megálláskor kell még figyelni, mert bizony a túlságosan hátul lévő súly elhúzza a biciklit.
A srácok is nagyon élvezték, Mackó sokszor keresett, hogy merre vagyok, ugye eddig csak kettesben tekertünk.
A jövőben egyelőre kisebb távokat fogunk csak itt a városban menni, aztán már szóba jött egy Balaton kerülő, pár napos túra is. :-) De előtte még Anyának is veszünk egy csini bukósisakot. Ha már a gyerekeknek van, akkor mutassunk jó példát! :-)

Tavaszi strand 2.0 - avagy mikor vigyünk a gyereket először vízbe

Ma ismét szuper időnek néztünk elébe, az előrejelzések ellenére! Így fél 10-kor már a strandon voltunk. Mintha egy picit hidegebb lett volna a víz, de ez nem tartott vissza minket. A gyerekek kevésbé kényesek, mint a felnőttek, hacsak el nem rontjuk őket. :-)
Bütyök úgy startolt bele a vízbe, hogy Mackó se akart kimaradni a jóból. Persze a víz kb. olyan 21 °C-os lehetett, így sokat nem maradtunk bent, de élmények elég volt. Aztán ki a homokozóba, lángos majszolás. Szuper nap volt ez is!

Példamutatás

Ma végre együtt tudtam reggelizni a srácokkal meg Anyával, mert állásinterjúra mentem és már nem akartam előtte bemenni dolgozni, szép nyugodtan megetettem a srácokat és elkészültem.
Már voltam egy fordulón ennél a cégnél, most az amerikai ( :-) ) csoportvezetővel kellett találkoznom és elbeszélgetnem. Mikor odaértem még az előző alany interjúzott és kifelé menet velem is kezet fogott, bemutatkozott, mert azt hitte én is ott dolgozom. Mókás volt! :-)
Eléggé izgultam, mert jelenlegi helyemen nem sokat használom az angol tudásomat, sokat kopott és jó volt egy amerikaival beszélgetni újra...
Az interjú során feltett egy olyan kérdést, amire első 5 másodpercben nem nagyon tudtam mit válaszolni. A kérdés lényege az volt, hogy milyen főbb értékeim vannak és azokat kitől tanultam(!). Aztán beugrott, hogy a kitartás nagy erényem. Meséltem, hogy ezt az apámtól tanultam, hisz sokszor volt úgy, hogy amit reggel elkezdtünk munkát azt befejeztük még aznap, akkor is, ha az este 10 vagy 11 órakor volt. Sokszor dolgoztunk lámpánál a sötétben a garázsban vagy kint a kerti műhelyben.
Aztán ott van a precizitás. Ezt is tőle tanultam. Legyen bármilyen apró hiba az elkészítendő munkán, Apu mindig kijavította. Sosem adott ki a keze közül olyan munkát, amit ne tudott volna egészben felvállalni. Egyértelműen maximalista. És a harmadik dolog, hogy ha valami nem sikerül elsőre, akkor próbáld meg újra, meg újra, mert mindig van út, csak meg kell találni. Ha nem tudsz felemelni egy követ, akkor törd darabokra és a kavicsokat már el tudod cipelni.
És bár ezt nem említettem, de édesanyámtól is tanultam, hogy jónak kell lenni. Segíteni, akin lehet.

Egyszer négyszemközti megbeszélésen lecseszett a pacalarcú főnököm, hogy nem mutatok jó példát az új kollégáknak. Erre csak annyit feleltem, hogy én összesen két embernek szeretnék példa lenni: a saját gyerekeimnek.

Most már csak az a dolgom, hogy számukra jó példa legyek, én is megtanítsam nekik, hogy legyenek boldogok, hogyan tudjanak a leendő kudarcokkal, nehézségekkel megbírkozni.

Nekem is jó példák voltak a szüleim és én is igyekszem ezt tovább vinni, hiszen néha megdöbbentő, hogy mennyire másolnak minket a gyerekeink. Olyan gesztusokat, mozdulatokat, szójárásokat és cselekvéseket vesznek át, amire nem is gondolnánk, hogy nekik ez fontos vagy érdekes lehet. Ha kicsit is odafigyelünk, akkor igen érdekes tükröt tartanak a saját gyermekink elénk. :-) Sokszor mosolyogni való, de néha intő jel is lehet, hogy ezt így ne!
Sajnos én rossz példával is szolgáltam, amire nem is gondoltam volna, hogy átveszi a gyerek. Sajnos vezetés közben sokszor morgolódok, káromkodok, szidom az előttem szüttyögőket. Mindaddig, amíg a saját 2 éves gyerekem ugyanazzal az alpári szóhasználattal engem nem utasított haladásra egy boltban.

Szóval figyeljünk, mert minket is figyelnek!

Apa

Szélérzékeny gyerekek

3 napja fúj a szél. Hol viharosan, hol enyhén, de fúj az istenverte. A srácok meg szenvednek, érezhetően nyűgösebbek. Nem tudom mások hogy vannak vele, de mi nagyon nehezen viseljük, erre mindig érzékenyek voltak a fiúk. Már Anya se bírja olyan jól.
Megoldás? Meg kell próbálni türelmesebbnek lenni. Mackó ma egész nap meséket nézhet, így azért elvan, úgyse szokott sokat nézni. Bütyök már más tészta, őt még le kell foglalni nekünk, nap közben Anya hátán van mandukában.
Szóval türelem, pedig mi is megérezzük, nekem is fáj a fejem ilyenkor.
Most megnéztem az időjárás előrejelzést, holnapra már nem ír szelet. Remélem így is lesz.