2012. április 30., hétfő

Kullancspara - oltsunk vagy sem?

A tegnapi kertészkedés után ma egy kis pihenésre vágytunk, így elmentünk meglátogatni a Dédit az idősek otthonába. Van egy közeli játszótér, ahol a srácok hamar lefoglalták maguknak a hintákat. Képesek akár 1 órát is bent ülni és csak hintázni, persze hatalmas kacajok kíséretében. :-) A legtöbb szülő megdöbbenésére rendesen meg szoktam őket lökni, még a 11 hónapos Bütyök srácot is. Ők kérik... :-)
Most azonban nem maradtunk sokáig, mert 10 órakor nyitott a völgyi vásár, ahol mindenképpen szerettünk volna egy kézműves alkotásait megcsodálni. Odaérkezésünkkor csalódás fogadott, mert a nagy beharangozás ellenére csupán 2 kiállító volt. :-( Így először leültünk a hangulatosan kialakított és szépen felújított régi épület teraszára és frissítő limonádéval, valamint zsíros kenyérrel enyhítettük szomjunkat és éhségünket. Mackó nem sokat evett, nagyon fel volt pörögve, a limonádémmal is inkább bugyborékolt az ivás helyett. Mivel sokan nem voltak így javasoltam neki, hogy szálljon le és futkározzon a fűben, nézzen körül. Így is tett, tetszett neki a mezítlábazás, a puha fű tapintása, a szabadság, hogy végre nem az otthoni környezetben vagyunk. Amint visszajött hozzánk, felmászott a mellettünk lévő pamlagra és elnyúlt napozni, pihenni. Ahogy odapillantottam rá valami fekete pöttyöt vettem észre a térd hajlatába. Odarohantam és közelebbről szemügyre véve sajnos beigazolódott gyanúm, egy apró kullancs fúrta be magát Mackó lábába. Nagyon megijedtem, gyorsan fizettem és rohantunk az ügyeletre, ami szerencsére nem volt messze. Nem kellett sokat várnunk, a doktornéni csipesszel hamar ki is szedte a kis élősködőt, ami még mozgott utána és a feje is fent maradt, úgy látszik időben észre vettem a bajt és még nem tudott nagyon mélyre hatolni.
Itt vége is lenne a történetnek, de az ügyeletes doktornéni úgy lebaszott minket, mint a pengős malac! Hogy ilyen apróságért nem lehet idehozni a gyereket, meg méh csípés esetén sem, ezeket oldjuk meg otthon, nem ezért van az ügyelet (nem ezért fizetem tisztességgel az adóm?). Ezt még jó párszor megkaptuk, de nem érdekelt, a lényeg a fiam volt.

És miért vittük az ügyeletre? Mert első (jó lenne, ha az utolsó is) kullancs esetünk volt a gyerekekkel és nem tudtuk mit tegyünk, mivel egyik évben egyik módszert javasolják az eltávolításra, a másik évben a másikat, a harmadik évben meg a harmadikat. Teljes káosz és igazodj ki rajta!



Akkor öntsünk tiszta vizet a pohárba!

Kullancs eltávolításakor a teendők: csipesszel fogjuk meg a fejét és határozott gyors mozdulattal rántsuk ki. Lehetőleg minél gyorsabban, hogy ne legyen ideje semmire a kullancsnak! Majd fertőtlenítsük le a környéket és írjuk fel az eset dátumát biztos helyre.

És mi a helyzet a Lyme-kórral és az agyhártya gyulladással? Anya jó alaposan utána nézett, ő nem is parázott be annyira, mint én, és az alábbi dolgokat érdemes tudni a kullancs elleni oltással és a betegségekkel kapcsolatban:
Ugye az alap, hogy az oltás csak az agyhártya gyulladás ellen véd, a Lyme-kórral szemben hatástalan. A kutatások alapján állítható, hogy az agyhártya gyulladást csak 9-10 éves kortól kapják el a gyerkőcök, az okát még nem tudni, de az alatti korosztály eleve védett ez ellen. A Lyme-kór pedig gyógyítható gyógyszerekkel, ehhez azért fontos a korai felismerés, ezért is fontos a kullancs támadás időpontjának feljegyzése az utána lévő hetekben a megfigyelés!

Szóval ez egy ilyen nap volt. :-( De Mackó igazán hősiesen viselte az egész hercehurcát.

Apa

2012. április 27., péntek

Szülés utáni depresszió

Szülés után depressziósak az apukák címmel jelent meg egy írás a Díványon (katt ide).

Tény, hogy sok feladat hárul az újdonsült apára is, de cserében ugyanennyi vagy még több apró örömben is részesül ezáltal. Fantasztikus érzés minden nap valami újdonságot felfedezni gyermekünkön, látni, hogyan fejlődik napról napra! Ki nem hagynám például az esti fürdetést! :-)
AZ is tény, hiszen saját magamon is tapasztaltam, hogy a pelenkázás, altatás mellett előbújik a kisördög és a férfiúi hiúságunkat cseszteti. Megoldás? Van!
Kertészkedjünk, mossuk le az autót, barkácsoljunk, szereljünk stb. És persze mindezt a gyermekünkkel együtt! Hiszen ezeket az apának kell megtanítani a gyerekének, ehhez csak apa ért! Kiégett az autóban az izzó? Cseréljük ki otthon együtt a gyerekkel, adjunk egy villáskulcsot a kezébe és magyarázzunk el mindent a motortérben. Megdöbbentő, hogy egy másfél, kétéves gyerek számára micsoda élmény ez! És ne csodálkozzunk, ha a lábos fedőt a lábbalhajtós autójának az elejére köti, motorház gyanánt...

Szóval kitartás, senki sem mondta, hogy egyszerű lesz, de azt sem, hogy ennyi örömöt tudnak szerezni ezek a kis büdösök! :-) Csak használjuk ki, legyünk velük, tanítsuk őket, ez az apukák, férfiak feladata!

2012. április 26., csütörtök

A hanygyák már a nappaliban vannak

Itt a tavasz (vagy legalábbis próbálkozik) és csiripelnek a madarak, nyílnak a virágok és jönnek a szemtelen, mindenhova bejutó kis fekete dögök: a hangyák! Két gyerek mellett, akik menet közben is esznek (csakis olyan dolgokat, amik erősen morzsáznak), várható volt korai megjelenésük. Tavaly már kemény küzdelmet folytattam ellenük, és most is árgus szemekkel, két naponta porszívózással vártam őket a lövészárokban!

Aztán jött a hideg zuhany. Munkából hazaérve nagyobbik fiam így fogadott:
- Apa! Képzeld ma is meglátogattak engem a hanygyák!

Majd lefeküdt a nappali szőnyegre, fejét a két tenyerére támasztotta és figyelte a pici hanygya küzdését a kenyér morzsával.

A hanygyák már a spájzban vannak, Apának lenni blog


Én pedig rovar ölő fegyvereimet mosolyra cseréltem. :-)

2012. április 25., szerda

Újra egészséges vagyok Apa!

11.30-ra volt időpontunk a gyermek kardiológián, Anya otthon maradt Bütyökkel, Macit a nyakamba vettem és elindultunk a korház felé. Otthon már mondtam neki, hogy megyünk megvizsgálni a szívét, elővettük a játék sztetoszkópját is, persze nem akart menni. :-( El is kezdett pityeregni, de szerencsére a mostani favorittal, a ropival elállítottuk a könny csatornákat és megígértem, hogy nem fogom hagyni, hogy bárki bántsa! Az utat végig fecsegte, szokásos csicsergős hangján, láttunk buszt, meg mentőt is!
A becsekkoltunk az előtérben, nem sokan voltak, és 5 perc játék után már szólítottak is minket. Igazán kedves doktorbácsi fogadott minket, le kellett vetkőztetnem Macit, aki ekkor már szorosan hozzám bújt. Lefektettem az ágyra és pánikját kezeinek megfogásával és nyugtatgatással próbáltam enyhíteni. Próbáltam elterelni a figyelmét, kérdezgettem a műszerekről, a vonatokról:
- Mikor indul a vonat?
- 10 perckor.
- És honnan?
- Kettes vágányról.
Doktorbácsink először sztetoszkóppal hallgatózott, majd hideg zselével bekenve a mellkasát az ultrahanggal is megvizsgálta. Láttuk a szívecske mozgását, itt már Maci is csendben és érdeklődve figyelte az ultrahang képét, a piros és kék foltok váltakozását. Aztán jött a hideg zuhany: feltették a karjára és a mellkasára a tappancsokat, itt elszakadt a cérna, de a műszer által nyomtatott vonalakkal sikerült ismét elterelni a figyelmét.

És habár az "utolsó" szót mindig szépen kihangsúlyozza a mutató ujjának egyenes felmutatásával, most nagyon nem akarta bedugni a csíptetőbe (amivel a pulzust vagy a vérnyomást nézték, ezt már nem tudom). De azért ezen is túl lettünk és már öltözhettünk is fel.

Hosszas csend. Doktorbácsi a számítógépet bűvöli, az asszisztens egy matricát ajándékoz a bátor hősnek! Büszke vagyok rá, és ezt többször el is mondom neki! :-)

Még mindig csend. Készül a papír, a lelet.

Aláírom, nem értek belőle semmit. Majd rákérdezek, hogy mit kell tudnunk:

- Minden rendben van, egy kis szív zörej valóban van, ahogy a háziorvosunk hallotta, de ez 110 évesen is meglesz. Nem kell aggódni! :-)

És a Doktorbácsi őszinte kedves mosolya, mindkettőnket megnyugtatott. Most már csak a tejézékenységen kell túl lennünk!

- Újra egészséges vagyok Apa! - mondta Maci és újra vidáman kergette a galambokat a kórház előtt...

2012. április 24., kedd

Cardio

Holnap megyünk Mackóval cardio vizsgálatra. Nem örülök. Legutóbbi megfázásos betegségkor találta gyanúsnak a Doktornéni a szív hangot, ezért kaptunk beutalót. Nem örülök.
Remélem nem lesz semmi gond, elég volt a tejérzékenység para bőven (majd írok erről is részletesen).

Remélem nem lesz semmi gond és a pici lelkét sem fogja túlságosan megviselni a vizsgálat! Biztosan befigyel majd egy markoló a vizsgálat ellentételezéseként. :-)

Horror az állakertben!

Pénteken jelenésem volt állás interjún, így szabira mentem és mivel sógoréknak volt ingyenes belépőjük az állatkertbe, ezért összekötöttük a hasznost a kellemessel. Délelőtt kiraktam a kiscsaládot a bejáratnál és gyorsan letudtam a felvételi elbeszélgetést, majd csatlakoztam hozzájuk. Szerencsére nem sok mindenről maradtam le, így Mackó felült a nyakamba, Bütyök meg ment a baba kocsiban.
Jó régen voltam a fővárosi állatkertben, azt hiszem még általános iskolás koromban. Nagyon szépen újítgatják fel, egyre ember és gyerek közelibb lesz a hely.
Nagyon kellemes nap volt, már kifelé tartottunk a kertből, amikor megláttuk az édes ki szőrgolyókat, kacsa bébiket! :-) Voltak vagy tizen, úszkáltak az anyjuk közelében. Persze a gyerekeknek sem kellett több, azonnal fel tudták áldozni a fél zsemléket, amikért az előbb még harc ment. Elkezdték etetni a csöppségeket és itt hirtelen átváltott a jelenet mészárlássá: megjelentek a gödények és (félreértésből vagy sem), de elkezdték bekapni a kis szőrcsomókat és csak dobálták a csőrükben, forgatták, "rágták"!!! Megdöbbenésünkben még volt annyi lélek jelenlétünk, hogy a gyerekeket elfordítottuk, nehogy tanúi legyenek ezen állati tragédiának. 
Mi is még percekig pislogtunk és kifelé menet azért megkérdeztem a kapuban álló stafftól, hogy ez normális-e:

-"Komolyan!? Nem is hallottam még ilyenről..."

Vajon mennyi kenőpénzt adhatnak a gödények, hogy ezt eltussolják!? ;-)

2012. április 17., kedd

Nem akarok sokat játszani!

Ma reggel korán keltem, mert a munkába menet előtt még akartam egyet a maszekkal is foglalkozni. A gyerkőcök még aludtak anyával, így csendben jöttem le. Mire végeztem már felkelt Mackó és anya is, lejöttek, hogy Bütyök ne ébredjen fel. Már majdnem indulásra kész voltam, amikor az alábbi párbeszéd zajlott le Mackó és köztem:
- Hova mész apa?
- Megyek dolgozni.
- Ne menj dolgozni.
- De mennem kell Maci, jó?
- Ne menj el apa!
- Muszáj kisfiam. De ígérem, sietek haza! Addig játsszál jó sokat és ha hazaértem akkor építünk valami szépet Legoból, jó?
Itt egy kis szünet következett, láttam, hogy jár a pici agya...de nem kellett soká várni a meglepő válasszal:
- Nem akarok sokat játszani!

Majd szorosan megölelt és utamra bocsátott.

Apának lenni jó

Az egyik legszebb feladat az életben. Bár inkább élmény, mint feladat, az olyan negatív jelentésű. Persze akad teendő bőven, de az egyik legelismertebb is: 1 órás altatás után egy vigyor. :-) Mi kell még!?

Van két fiam a drága feleségemtől és szeretném megosztani a már apákkal és leendő apákkal a tapasztalatimat, élményeimet, hogy lássuk a jó és szép oldalát annak, amiért másik küzdenek vagy nem élhetnek át!

Igyekszem lehetőleg gyakran, hol rövidet, hol hosszabbat, vicceset és szomorút is írni, magát az életet.

Tartsatok velem és szívesen veszek minden hozzászólást, véleményt és saját tapasztalatot!

Mert apának lenni jó!

Apa