Kerékpározás 2 gyerekkel

Na, tegnap végre engedte az idő, hogy elmenjünk négyesben biciklizni. Felszereltem a B'twin gyerekülést Anya biciklijére is, amit Bütyök kapott szülinapjára. Bár az én biciklimen más márkájú ülés van, de a vázra szerelhető tartó konzol teljesen azonos, így akár lehet cserélgetni is az üléseket. Végre egy termék, ahol a gyártók meg tudtak egyezni egy közös platformban! Éljen! :-)
Mivel Anyának még nincs nagy rutinja a gyerekkel való biciklizésben, ezért ő vitte Mackót, aki könnyebb. Eltekertünk apósomékhoz, meg vissza, ez összesen 7 km volt. Minden rendben volt, csupán a megálláskor kell még figyelni, mert bizony a túlságosan hátul lévő súly elhúzza a biciklit.
A srácok is nagyon élvezték, Mackó sokszor keresett, hogy merre vagyok, ugye eddig csak kettesben tekertünk.
A jövőben egyelőre kisebb távokat fogunk csak itt a városban menni, aztán már szóba jött egy Balaton kerülő, pár napos túra is. :-) De előtte még Anyának is veszünk egy csini bukósisakot. Ha már a gyerekeknek van, akkor mutassunk jó példát! :-)

Tavaszi strand 2.0 - avagy mikor vigyünk a gyereket először vízbe

Ma ismét szuper időnek néztünk elébe, az előrejelzések ellenére! Így fél 10-kor már a strandon voltunk. Mintha egy picit hidegebb lett volna a víz, de ez nem tartott vissza minket. A gyerekek kevésbé kényesek, mint a felnőttek, hacsak el nem rontjuk őket. :-)
Bütyök úgy startolt bele a vízbe, hogy Mackó se akart kimaradni a jóból. Persze a víz kb. olyan 21 °C-os lehetett, így sokat nem maradtunk bent, de élmények elég volt. Aztán ki a homokozóba, lángos majszolás. Szuper nap volt ez is!

Példamutatás

Ma végre együtt tudtam reggelizni a srácokkal meg Anyával, mert állásinterjúra mentem és már nem akartam előtte bemenni dolgozni, szép nyugodtan megetettem a srácokat és elkészültem.
Már voltam egy fordulón ennél a cégnél, most az amerikai ( :-) ) csoportvezetővel kellett találkoznom és elbeszélgetnem. Mikor odaértem még az előző alany interjúzott és kifelé menet velem is kezet fogott, bemutatkozott, mert azt hitte én is ott dolgozom. Mókás volt! :-)
Eléggé izgultam, mert jelenlegi helyemen nem sokat használom az angol tudásomat, sokat kopott és jó volt egy amerikaival beszélgetni újra...
Az interjú során feltett egy olyan kérdést, amire első 5 másodpercben nem nagyon tudtam mit válaszolni. A kérdés lényege az volt, hogy milyen főbb értékeim vannak és azokat kitől tanultam(!). Aztán beugrott, hogy a kitartás nagy erényem. Meséltem, hogy ezt az apámtól tanultam, hisz sokszor volt úgy, hogy amit reggel elkezdtünk munkát azt befejeztük még aznap, akkor is, ha az este 10 vagy 11 órakor volt. Sokszor dolgoztunk lámpánál a sötétben a garázsban vagy kint a kerti műhelyben.
Aztán ott van a precizitás. Ezt is tőle tanultam. Legyen bármilyen apró hiba az elkészítendő munkán, Apu mindig kijavította. Sosem adott ki a keze közül olyan munkát, amit ne tudott volna egészben felvállalni. Egyértelműen maximalista. És a harmadik dolog, hogy ha valami nem sikerül elsőre, akkor próbáld meg újra, meg újra, mert mindig van út, csak meg kell találni. Ha nem tudsz felemelni egy követ, akkor törd darabokra és a kavicsokat már el tudod cipelni.
És bár ezt nem említettem, de édesanyámtól is tanultam, hogy jónak kell lenni. Segíteni, akin lehet.

Egyszer négyszemközti megbeszélésen lecseszett a pacalarcú főnököm, hogy nem mutatok jó példát az új kollégáknak. Erre csak annyit feleltem, hogy én összesen két embernek szeretnék példa lenni: a saját gyerekeimnek.

Most már csak az a dolgom, hogy számukra jó példa legyek, én is megtanítsam nekik, hogy legyenek boldogok, hogyan tudjanak a leendő kudarcokkal, nehézségekkel megbírkozni.

Nekem is jó példák voltak a szüleim és én is igyekszem ezt tovább vinni, hiszen néha megdöbbentő, hogy mennyire másolnak minket a gyerekeink. Olyan gesztusokat, mozdulatokat, szójárásokat és cselekvéseket vesznek át, amire nem is gondolnánk, hogy nekik ez fontos vagy érdekes lehet. Ha kicsit is odafigyelünk, akkor igen érdekes tükröt tartanak a saját gyermekink elénk. :-) Sokszor mosolyogni való, de néha intő jel is lehet, hogy ezt így ne!
Sajnos én rossz példával is szolgáltam, amire nem is gondoltam volna, hogy átveszi a gyerek. Sajnos vezetés közben sokszor morgolódok, káromkodok, szidom az előttem szüttyögőket. Mindaddig, amíg a saját 2 éves gyerekem ugyanazzal az alpári szóhasználattal engem nem utasított haladásra egy boltban.

Szóval figyeljünk, mert minket is figyelnek!

Apa

Szélérzékeny gyerekek

3 napja fúj a szél. Hol viharosan, hol enyhén, de fúj az istenverte. A srácok meg szenvednek, érezhetően nyűgösebbek. Nem tudom mások hogy vannak vele, de mi nagyon nehezen viseljük, erre mindig érzékenyek voltak a fiúk. Már Anya se bírja olyan jól.
Megoldás? Meg kell próbálni türelmesebbnek lenni. Mackó ma egész nap meséket nézhet, így azért elvan, úgyse szokott sokat nézni. Bütyök már más tészta, őt még le kell foglalni nekünk, nap közben Anya hátán van mandukában.
Szóval türelem, pedig mi is megérezzük, nekem is fáj a fejem ilyenkor.
Most megnéztem az időjárás előrejelzést, holnapra már nem ír szelet. Remélem így is lesz.

Megjött Anya biciklije

Megjött Anya biciklije végre, futár már reggel kihozta. Sietek haza meló után, aztán közösen összerakjuk négyen! :-)

Biztos elmegyünk egy próba körre is.

Bütyök első születésnapi partyja

Vasárnap felköszöntöttük az én 1 éves nagy fiamat. :-)
Kapott gyönyörű tortát, ott volt mindenki, aki számára kedves, bátyjától is kapott ajándékot, szuper volt a hangulat. Bár kerti partynak terveztük a dolgot, sajnos a rossz idő bezavart minket, de délutánra enyhült annyit az idő, hogy kimehessenek a gyerekek futkározni, játszani.

Úgy elszaladt ez az egy év. Még csak most született, de már akarata van, szavakat mond és fel-le mászkál a lépcsőn, az emeletek között.

Ők nőnek, mi meg öregszünk. :-)

Boldog szülinapot Bütyök!

Apa

Az idei első csobbanás a Balatonban

Anya csörög 11-kor, hogy megjöttek sógorék nem ugrunk-e le a Balatonra strandolni egyet, Maci úgyis már 3-4 hete rágja a fülünket miatta. Péntek lévén sok kedvem úgyse volt sokáig maradni, így 1-kor leléptem, felszedtem a családot és már hasítottunk is a nyárba! :-)
Tömeg nem volt, de szép számmal voltak első fecskék. Gyors átöltözés, napkrém és irány a víz! Nem volt rossz, hidegebbre számítottam, bár a gyerekek hamar a parti iszapos homokozóba kötöttek ki és inkább vár építéssel foglalták el magukat. Mi felváltva mentünk be a mélyebb és azért még hidegebb vízbe, de fanatasztikusan jól esett ez a fajta felfrissülés!

Bütyök még ismerkedik a vízzel, kicsit hideg neki, de aztán lassan megszokja és a sekély részen boldogan grasszál fel-alá. Mackó kihagyva a délutáni alvást kezd nyügös lenni, és nehezen lép túl azon a tényen, hogy a markolókat otthon hagytuk. Felveszem, átkarolja a nyakmat és picit segítek neki, hogy pihenjen egyet, így kibírja az esti fürdésig. Megígérem neki (és tudja, hogy az ígéreteket megtartom), hogy holnap is lejövünk és én saját magam fogom betenni a markolókat a csomagtartóba. A fáradtságnak köszönhetően ebből annyi ment át, hogy szerinte a markoló az autó csomagtartójában van, úgyhogy hozzam be onnan...na lassan túllépünk a dolgon, még csúszdázunk egyet, aztán fél 7 körül elindulunk haza.

Reméljük még holnap is le tudunk jönni csobbani egyet!

Itt a nyár! :-)

Jár a baba

Bütyök ma elindult. Jó, nem teljesen egyedül, de egy kisautót maga előtt tolva megtette az első önálló lépéseket, és nem is keveset! :-) És olyan büszke volt magára! :-)

Persze nekem dolgozni kellett, de Anya felvette az iPadjével és gyorsan át is küldte a videót! :-)

Anya biciklije

Ma megrendeltem Anya biciklijét a neten. Találtam egy jó összerakott bikeot akciós áron, ingyen kiszállítják. Szuper lesz! Szerencsére egyszerű volt a választás: Anya megmondta, milyen színek jöhetnek szóba és ez alapján szűrtem a technikai paraméterek alapján. Várom már, hogy együtt menjünk biciklizni. A gyerekek születése előtt rengeteget bicikliztem, ezt sajnos fel kellett adnom, de nem éltem meg negatívumként, inkább csak hiányzik a szervezetemnek, a lelkemnek. Szerintem (nekem) a legjobb gyógymód stressz ellen, teljesen fel tudok töltődni egy 70 km-es tekerés után. Persze együtt nem fogunk még ennyit menni, de szép apránként növeljük a távot. :-)
A gyereküléseket a Decathlonba vettük, 11 000 Ft-ért (ezt: Koolah Gyerkülés), vázra szerelhető. A srácok nagyon élvezik, Mackó már tavaly nyuszira megkapta az ülést, és volt hogy elaludt benne, mire hazaértünk. :-)

Jövő hétre ígérték a biciklit, át is utalom gyorsan a vételárat.

Ja, és piros lesz. :-)

Úgy hiányoztunk ma Apa!

Ma korábban eljöttem a meló helyről, mert Anyának biciklit nézünk! :-) Bütyök nagyszülőktől biciklis gyerekülést kap az 1 éves születésnapjára, így végre együtt mehetünk kerékpározni! Nagyon várom már! :-)
Szóval nyakunkba vettük a várost, körbe jártuk a biciklis boltokat, de kicsit elhűltem az áraktól, illetve a hozzájuk tartozó felszereltségtől. úgy látszik már jó régen vettem az én bikeomat...amit most igyekszem elpasszolni, mert magamnak is láttam egy király Kross bikeot. Hm! Kell!
Na, a lényeg, hogy neten is körül kell néznem, mert nem tetszik a felhozatal. Ahogy így autózgatunk egyik boltból a másikba, az egyik kereszteződésnél megállva egyszer csak így szól Mackó:
- Úgy hiányoztunk ma Apa!
Vagyis hiányoztam ma neki/nekik. :-) Úgy szeretem, olyan kedves, olyan jó az ilyet hallani egy hosszú nap után. :-)
Mackó amúgy is sokszor kimutatja érzéseit, öcsit is sokszor ölelgeti és mondogatja, hogy mennyire szereti. Biztosan szerepünk van ebben, hiszen mi is többször mondjuk neki, hogy szeretjük, dicsérjük és nem telik el nap egy ölelés nélkül. Nem csak játszani kell megtanítani a gyereket, de az érzések nyílt kimutatására is.

Jó volt ez a vonatozás

Ma reggel össze szedelőzködtünk és célba vettük a Vasúttörténeti parkot. Bár igazából villamosozni szeretett volna Mackó, de biztosak voltunk benne, hogy ez jobban fog neki tetszeni. Szerencsére nem voltak sokan, találtunk hűs parkolót, gyorsan megvettük a jegyeket, szerencsére lehetett bankkártyával fizetni.
Bütyök felkerült hátamra mandukába, Mackó pedig a karomba és megnéztük a térképet, merre is induljunk el. Kinéztük a forgató korongot, de ahogy elindulunk kiszúrtuk a terepasztal kiállításnak helyet adó épületet. Gyorsan be is szaladtunk és csak ámultunk. Bütyök se tudta melyik oldalon lógjon ki, hogy mindent lásson! :-)
Utána felmásztunk minden gőzmozdonyra, és Anya le is fényképezett minket a híres 424-es előtt! Felültünk a kiállított sínautókra és hajtányokra, majd közelebbről megcsodáltuk a régen épített háló és étkező kocsikat. Bemenni sajnos nem lehetett, de a régi gyalogos hídról csodálatos kilátás nyílt rájuk és innen láttuk pöfékelni a kis dizelvontatót is.
Ezután célba vettük a kerti kisvasutat és Mackóval felültünk rá egy körre. A jegykezelő bácsinak odaadtuk a jegyet, aki kilyukasztotta, majd helyet foglaltunk a masiniszta mögött. Fantasztikus volt zötykölődni a kis vagonokon, áthaladtunk váltókon, alagútban sikítottunk, a hídon lelassítottunk és integettünk Anyának és bütyöknek! Fantasztikus volt és ahogy visszaértünk az állomásra, Mackó már indult is a másik vonat felé, a következő felkiáltással.
- Menjünk azzal is egyet Apa!
De nem volt rá jegyünk, és itt bizony eltörött a mécses! Megígértem Macinak, hogy majd még Anyával is mehet egy kört, és elindultunk ebédelni, mert bizony az éhséget nehezen bírjuk. (Erről majd még írok egy másik bejegyzést.) Beültünk az étkező kocsiba, ha már a Vasúttörténeti parkban vagyunk, és Mackó betölt 3 palacsintát, egyszerre jobb kedve is lett! :-) bütyök inkább a mustáros sertés szeletet preferálta...
Jól belaktunk és éppen gyülekeztek az emberek a forgató korongnál, így mi is becsatlakoztunk és forgás közben is megcsodáltuk a szépen sorakozó öreg gőzösöket. Utána elindultunk a hátsó garázsokhoz, ahol Mackó ujjongva mutatott rá a NOHAB-ra:
- Ott a dízelmozdony!
Először nem értettük, de aztán rájöttünk, hogy Gryllus Vilmos Sorompó dalát a youtubon egy ilyennel illusztrálták...mikre nem emlékeznek a gyerekek! :-)

Sajnos a kerítés miatt nem lehettet közelebbről megtekinteni, de egy fénykép és egy hűtőmágnes keretében hoztunk haza belőle.
Már kezdtünk fáradni, a srácok is, így Anya és Mackó újra felültek a kerti kisvasútra. A jegykezelő kedvesen elkérte Mackótól a jegyét, amit visszakapva óvatosan a zsebébe csúsztatott, majd nagyot csapott a masiniszta markába és már indultak is. Végig hátradőlve utazott a nagyfiú, jelezve, hogy bizony ő is elfáradt. leszállás után még bekukkantottunk a vasút kocsiba berendezett óriás terepasztalhoz, aztán elindulunk kifelé a kocsihoz. Mackó ezt nehezen viselte, de megígértük neki, hogy még eljövünk máskor is, hiszen mi is nagyon jól éreztük magunkat és igazán kedvesek az itt dolgozó emberek, ezúton is köszönet nekik!
A park bejáratánál lévő kútból nagyot ittunk és már futottunk is az autóhoz, beültettük a srácokat, abban a reményben, hogy gyorsan elalszanak és végig aludják az utat hazáig. Bütyök már a második kanyart sem várta meg, kidőlt, de Mackó még az autópályán is csak dumált, mesélte az élményeit, dalolászott, hatalmas jó kedve volt! és persze mikor máskor, mint haza érkezés előtt 10 perccel aludt el... :-)

Este megfürdettük a fiúkat, aztán Mackót felvittem aludni, letettem az ágyba, majd mellé heveredtem. Kulacsából még ivott egy kis vizet, letette, felém fordult, becsukta a szemét, majd kuncogott egyet és így szólt:
- Jó volt ez a vonatozás Apa...
Majd elaludt. Szép álmokat!

Apa

Banális majális

Másfél napja takarítottuk az autókat, így megfáradva a délutánt pihenésre szántuk. Anya elment csajokkal találkozni, így én altattam el délután a srácokat. Szerencsére könnyen ment, először Bütyök aludt el, aztán Mackó. Felkelés után gyorsan lenyírtuk hárman a füvet, aztán össze szedelőzködtünk és elindultunk a majálisba. Jól be is izzítottuk a gyerekeket, ráhangoltuk őket a majálisra.
Kár volt.
Elmentünk először a dombra, ahol lenni szokott. Sehol semmi. Aztán lementünk a patak völgyébe, ahol még lehetett volna. Itt van egy nagy játszótér, de a majális abból állt, hogy volt egy édességes, egy vattacukros, és egy lufi árus. Gáz. 80 000 fős városban. Nagyon gáz. Szerencsére a játszótér és a két nyalóka elegendő volt a srácok boldogságához, de azért ez szomorú.
Hova tűnt az ünnep? Miért nem lehet egy igazi majálist csinálni? Mert kommunista ünnep? Kit érdekel, ha a lényeg az volt, hogy a gyerekek körhintáznak egy nagyot, apák isznak egy sört és mindenki vidáman megy haza?
Hiányzik és akarom vissza! Szeretném, ha a gyerekeim is átélhetnék még ezt az érzést!

Apa