Másfél napja takarítottuk az autókat, így megfáradva a délutánt pihenésre szántuk. Anya elment csajokkal találkozni, így én altattam el délután a srácokat. Szerencsére könnyen ment, először Bütyök aludt el, aztán Mackó. Felkelés után gyorsan lenyírtuk hárman a füvet, aztán össze szedelőzködtünk és elindultunk a majálisba. Jól be is izzítottuk a gyerekeket, ráhangoltuk őket a majálisra.
Kár volt.
Elmentünk először a dombra, ahol lenni szokott. Sehol semmi. Aztán lementünk a patak völgyébe, ahol még lehetett volna. Itt van egy nagy játszótér, de a majális abból állt, hogy volt egy édességes, egy vattacukros, és egy lufi árus. Gáz. 80 000 fős városban. Nagyon gáz. Szerencsére a játszótér és a két nyalóka elegendő volt a srácok boldogságához, de azért ez szomorú.
Hova tűnt az ünnep? Miért nem lehet egy igazi majálist csinálni? Mert kommunista ünnep? Kit érdekel, ha a lényeg az volt, hogy a gyerekek körhintáznak egy nagyot, apák isznak egy sört és mindenki vidáman megy haza?
Hiányzik és akarom vissza! Szeretném, ha a gyerekeim is átélhetnék még ezt az érzést!
Apa
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése