Bütyök felkerült hátamra mandukába, Mackó pedig a karomba és megnéztük a térképet, merre is induljunk el. Kinéztük a forgató korongot, de ahogy elindulunk kiszúrtuk a terepasztal kiállításnak helyet adó épületet. Gyorsan be is szaladtunk és csak ámultunk. Bütyök se tudta melyik oldalon lógjon ki, hogy mindent lásson! :-)
Utána felmásztunk minden gőzmozdonyra, és Anya le is fényképezett minket a híres 424-es előtt! Felültünk a kiállított sínautókra és hajtányokra, majd közelebbről megcsodáltuk a régen épített háló és étkező kocsikat. Bemenni sajnos nem lehetett, de a régi gyalogos hídról csodálatos kilátás nyílt rájuk és innen láttuk pöfékelni a kis dizelvontatót is.
Ezután célba vettük a kerti kisvasutat és Mackóval felültünk rá egy körre. A jegykezelő bácsinak odaadtuk a jegyet, aki kilyukasztotta, majd helyet foglaltunk a masiniszta mögött. Fantasztikus volt zötykölődni a kis vagonokon, áthaladtunk váltókon, alagútban sikítottunk, a hídon lelassítottunk és integettünk Anyának és bütyöknek! Fantasztikus volt és ahogy visszaértünk az állomásra, Mackó már indult is a másik vonat felé, a következő felkiáltással.
- Menjünk azzal is egyet Apa!
De nem volt rá jegyünk, és itt bizony eltörött a mécses! Megígértem Macinak, hogy majd még Anyával is mehet egy kört, és elindultunk ebédelni, mert bizony az éhséget nehezen bírjuk. (Erről majd még írok egy másik bejegyzést.) Beültünk az étkező kocsiba, ha már a Vasúttörténeti parkban vagyunk, és Mackó betölt 3 palacsintát, egyszerre jobb kedve is lett! :-) bütyök inkább a mustáros sertés szeletet preferálta...
Jól belaktunk és éppen gyülekeztek az emberek a forgató korongnál, így mi is becsatlakoztunk és forgás közben is megcsodáltuk a szépen sorakozó öreg gőzösöket. Utána elindultunk a hátsó garázsokhoz, ahol Mackó ujjongva mutatott rá a NOHAB-ra:
- Ott a dízelmozdony!
Először nem értettük, de aztán rájöttünk, hogy Gryllus Vilmos Sorompó dalát a youtubon egy ilyennel illusztrálták...mikre nem emlékeznek a gyerekek! :-)
Sajnos a kerítés miatt nem lehettet közelebbről megtekinteni, de egy fénykép és egy hűtőmágnes keretében hoztunk haza belőle.
Már kezdtünk fáradni, a srácok is, így Anya és Mackó újra felültek a kerti kisvasútra. A jegykezelő kedvesen elkérte Mackótól a jegyét, amit visszakapva óvatosan a zsebébe csúsztatott, majd nagyot csapott a masiniszta markába és már indultak is. Végig hátradőlve utazott a nagyfiú, jelezve, hogy bizony ő is elfáradt. leszállás után még bekukkantottunk a vasút kocsiba berendezett óriás terepasztalhoz, aztán elindulunk kifelé a kocsihoz. Mackó ezt nehezen viselte, de megígértük neki, hogy még eljövünk máskor is, hiszen mi is nagyon jól éreztük magunkat és igazán kedvesek az itt dolgozó emberek, ezúton is köszönet nekik!
A park bejáratánál lévő kútból nagyot ittunk és már futottunk is az autóhoz, beültettük a srácokat, abban a reményben, hogy gyorsan elalszanak és végig aludják az utat hazáig. Bütyök már a második kanyart sem várta meg, kidőlt, de Mackó még az autópályán is csak dumált, mesélte az élményeit, dalolászott, hatalmas jó kedve volt! és persze mikor máskor, mint haza érkezés előtt 10 perccel aludt el... :-)
Este megfürdettük a fiúkat, aztán Mackót felvittem aludni, letettem az ágyba, majd mellé heveredtem. Kulacsából még ivott egy kis vizet, letette, felém fordult, becsukta a szemét, majd kuncogott egyet és így szólt:
- Jó volt ez a vonatozás Apa...
Majd elaludt. Szép álmokat!
Apa
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése