A választás joga

Szép napsütésre értem haza és a srácok már kint vártak Anyával az utcán, Mackó vígan motorozott, Bütyök pedig a mandukából szemlélte bátyját. Ha már így alakult, akkor elindultunk a közeli ligetbe, ahol további finomíthatja Mackó motorozó technikáját. De jött a parancs:
- Megyünk a játszótérre, ugye apa?
Akkor menjünk oda. Bár a járda a magyar utak mesteri kidolgozottságával vetekedett, mackó azért próbált haladni, és a kis emelkedő sem tántorította vissza. Egyszer csak megállt és Anya megkérdezte, hogy elfáradt-e? Erre persze egyértelműen jött a válasz:
- Igen, elfáradtam.
Na, mondom, biztassuk csak a gyereket, és mutattam, hogy a zebráig még jöjjön motorral és ott majd felveszem. A látható, egyértelmű és viszonylag elérhető célokat tűzünk ki a gyerek elé, akkor könnyebben rávehetjük, hogy teljesítse is azokat. Így szépen elértünk a zebráig, pedig ott már tényleg szép kis emelkedőt kellett leküzdenie. Így én is megdicsértem és ő is büszke volt magára. A játszóteret megpillantva ismét letehettem és futott is a csúszdához.
Miután kijátszották magukat és a vacsora idő is közeledett, szóltam a fiúknak, hogy indulunk haza. Mackó odaszaladt a babakocsihoz és kivette egyik cipőjét, majd rám nézett és azt mondta:
- Most ebben a cipőben megyek haza, jó?
Mondtam rendben, és segítettem felvenni a cipőcskéjét. A mellettünk homokozó kb. 4 éves kislány erre odafordult hozzánk és meglepetésemre ezt kérdezte:
- Ő eldöntheti, hogy melyik cipőjét veszi fel?
Válaszoltam, hogy természetesen, de aztán csak néztem és nem értettem, ez miért akkora nagy dolog? Nálunk a srácok választhatnak, van egy bizonyos fokú szabadságuk (télen nem vehet szandált, de nem is akar), megtanítjuk (inkább engedjük) őket arra, hogy döntéseket hozzanak. Ha nem jó döntést hoznak, akkor korrigáljuk, felhívjuk rá a figyelmüket, de megvan a választás joga nekik is, hiszen egyenrangú partnereknek tekintjük őket. Így lesznek képesek felnőttként is önállóan megállni a helyüket, döntéseket hozni és viselni azok következményeit.

Következetes nevelés

Az egyik legfontosabb dolog egy gyermek kiegyensúlyozott neveléséhez a következetesség. Az ismerősi körben is megfigyelhető a nem következetes nevelés eredménye: hiszti, zsarolás, szülő kijátszása. Sok szülő hamar feladja, ha a gyerek hisztizik, könyörög, kérlel és ha egyszer bejött a módszer, akkor onnantól kezdve nincs (vagy csak nagyon nehezen van) megállás, visszaút.
Igen, nehéz, az elején sok energiába és odafigyelésbe kerül, de sokkal könnyebb lesz éveken keresztül. Csak egyszerű példa: bemegyünk a boltba, ahol a gyerek (óó, már az 1 éves is tud ám) elkezd könyörögni édességért vagy játékért. De elég, mint például esetünkben is mondjuk a Túró Rudit betenni a kosárba, már enné a gyerek.
Ha engedünk a könyörgésnek, akkor elbuktunk. De ha következetesen azt mondjuk, hogy azt a csokit nem tudjuk megvenni, vagy most nem kapsz játékot, vagy a Túró Rudit előbb ki kell fizetni, és ezt mondjuk 2-3 héten keresztül betartjuk (tehát a Túró Rudit tényleg csak akkor kapja meg ha már kifizettük), akkor a gyerek tudni fogja a "játék szabályokat" és elkönyveli, hogy boltba nem azért megyünk, hogy összevásároljunk mindent, illetve tudja, hogy csak akkor eszünk meg valamit, ha már kifizettük.
Ma ott tartunk, hogy a srácokkal bármilyen boltba be tudunk menni, mert nem pakolnak le semmit a polcokról, ne könyörögnek semmiért.
Néha kapnak vagy kiflit vagy Túró Rudit, amit a pénztár után megkapnak és boldogok.

Ellenpéldának csak annyit, hogy a közeli ismerősünknél a srácok minden alkalommal kapnak kisautót ha boltba mennek (már ha egyáltalán elviszik magukkal...) és ők ott tartanak, hogy a gyerekek nem tudnak semmilyen ajándéknak igazán örülni. Megérte?

Tejérzékeny gyerek - vége! :-)

Ma délelőtt csörgött a telefonom. Anya volt és adta Mackót, aki csiripelő hanggal folytatta:
- Teljesen egészséges vagyok Apa! Doktor néni megvizsgálta a torkomat. Megnézte a nyelvemet.
- Akkor jól érzed magad?
- Igen. Egészséges vagyok.

Olyan boldog hangon mondta, és én olyan boldogan hallgattam, hogy vége a tej érzékenység parának, elindultunk a normális növekedés útján (gyorsan le kopogom!). :-)))

És mi volt a már korábban említett tejérzékenység kálváriánk? Íme:

A védőnőnk (aki nagyon jó és nagyon szeretünk) jelezte, hogy nem fejlődik Mackó megfelelően, a súlya nem úgy alakul, ahogy elvárható lenne. Az alsó érték alatt vagyunk, ami még nem is igazán gond, a baj az, hogy 2 hónapja nem változik a súlya. Ez volt novemberben és decemberben a doktor nénink adott beutalót a gasztroenterológiára kivizsgálásra. Januárra kaptunk időpontot (pörög a magyar egészségügy), ahol szegény Mackótól vért is vettek. Borzasztó volt hallgatni a sírását, és bár nagyon nem bírom a kórházat és a vérvételt, én fogtam le és nyugtatgattam a fiamat. Anyát jobban megviseli lelkileg az ilyen.

Ja, igen, én minden vizsgálatra elmegyek a srácokkal, mivel a munkahelyem olyan, hogy rugalmasan kezelik a munkaidőt, szerencsére.

Mivel a feleségem is tejérzékeny, ezért valószínűsíthető volt, hogy ez lehet a probléma, ami a véreredmény ki is mutatott. Annak ellenére, hogy Mackó ösztönösen elutasította a tejet (tápszereket), így is ki tudták mutatni, szóval elég erős az allergia. Meg kaptuk az ukázt: diéta. A családban szinte mindenkit sokkolt a hír, csak minket nem. Maci eddig se vitte túlzásba a tejtermékek fogyasztását, pár étel elkészítésénél kell odafigyelnünk, helyettesítenünk a tejet (imádja a palacsintát, mint az apja!).
Így teltek heteink, diétával, további hízás nélkül. A legkeményebb az volt, amikor a 2 éves gyerekednek meg kell magyaráznod, hogy miért nem eheti azt, amit a többiek. Eltelt két hónap, amikor egyik napról a másikra elkezdett dadogni Mackó. Az a kisfiú, aki másfél éves korától kezdve egész, kerek mondatokban beszél, egész nap be nem áll a szája. És most dadog. Percekbe telik szavakat kimondani, szívfacsaró. Nem értjük mi lehet a baj, mi jöhet még. 1 hét alatt egyre rosszabb lett, kezdi feladni a beszédet, mert zavarja a dadogás, Félelmetes. Éjjel nem alszunk anyával, átbeszéljük az elmúlt két hét eseményeit, történéseit, hogy milyen stressz okozhatta a dadogást. Nem nagyon jut eszünkbe ilyen, nem történt semmi különös. Végül végső megoldásként a diétát jelölöm meg bűnbaknak és habár még 1 hónapig kellene tartani elhatározzuk hogy abba hagyjuk. Azt eszik reggeltől Mackó, amit szeretne, amit a többiek. Pont kapóra jön, hogy a hétvégét az unokatesókkal tölti a fiam. Reggelinél elmagyarázzuk neki, hogy nagyon ügyes volt eddig, és most már azt ehet, amit csak szeretne, amit a többiek is. Könnybe lábad a szemem attól a boldogságtól, ami kiül a fiam arcára, hogy ő is olyan lehet, mint a többiek, nincs többé kirekesztve. A mi és s családban lévő gyerek pszichológus legnagyobb döbbenetére a dadogás délutánra szinte majdnem elmúlt. Csak álltunk és néztük és nem tudtuk elhinni, hogy egy 2 éves gyerek számára ekkora lelki megterhelés, ha nem eheti azt, amit  a többiek. Az már csak hab a tortán, hogy a diéta abba hagyása után, ami alatt fél kilót fogyott, végre elkezd hízni. Jóízűen eszik, sokat. Mikor visszamegyünk a vizsgálatra kicsit izgulunk, hogy mit fognak szólni ahhoz, hogy önkényesen feladtuk a diétát, de a történtek elmesélése után a doktornő is helyesel, jól cselekedtünk.

Szóval vége. :-) Azóta rendesen eszik, elkezdett hízni. Annyi eredménye valószínűleg volt a diétának, hogy a teste fellélegezhetett egy kicsit, kiürült a szervezetéből a nem kívánt anyag és helyre állt egy kicsit a bélflórája.

Így teljesen miénk a nyár!

Kerékpározás 2 gyerekkel

Na, tegnap végre engedte az idő, hogy elmenjünk négyesben biciklizni. Felszereltem a B'twin gyerekülést Anya biciklijére is, amit Bütyök kapott szülinapjára. Bár az én biciklimen más márkájú ülés van, de a vázra szerelhető tartó konzol teljesen azonos, így akár lehet cserélgetni is az üléseket. Végre egy termék, ahol a gyártók meg tudtak egyezni egy közös platformban! Éljen! :-)
Mivel Anyának még nincs nagy rutinja a gyerekkel való biciklizésben, ezért ő vitte Mackót, aki könnyebb. Eltekertünk apósomékhoz, meg vissza, ez összesen 7 km volt. Minden rendben volt, csupán a megálláskor kell még figyelni, mert bizony a túlságosan hátul lévő súly elhúzza a biciklit.
A srácok is nagyon élvezték, Mackó sokszor keresett, hogy merre vagyok, ugye eddig csak kettesben tekertünk.
A jövőben egyelőre kisebb távokat fogunk csak itt a városban menni, aztán már szóba jött egy Balaton kerülő, pár napos túra is. :-) De előtte még Anyának is veszünk egy csini bukósisakot. Ha már a gyerekeknek van, akkor mutassunk jó példát! :-)

Tavaszi strand 2.0 - avagy mikor vigyünk a gyereket először vízbe

Ma ismét szuper időnek néztünk elébe, az előrejelzések ellenére! Így fél 10-kor már a strandon voltunk. Mintha egy picit hidegebb lett volna a víz, de ez nem tartott vissza minket. A gyerekek kevésbé kényesek, mint a felnőttek, hacsak el nem rontjuk őket. :-)
Bütyök úgy startolt bele a vízbe, hogy Mackó se akart kimaradni a jóból. Persze a víz kb. olyan 21 °C-os lehetett, így sokat nem maradtunk bent, de élmények elég volt. Aztán ki a homokozóba, lángos majszolás. Szuper nap volt ez is!

Példamutatás

Ma végre együtt tudtam reggelizni a srácokkal meg Anyával, mert állásinterjúra mentem és már nem akartam előtte bemenni dolgozni, szép nyugodtan megetettem a srácokat és elkészültem.
Már voltam egy fordulón ennél a cégnél, most az amerikai ( :-) ) csoportvezetővel kellett találkoznom és elbeszélgetnem. Mikor odaértem még az előző alany interjúzott és kifelé menet velem is kezet fogott, bemutatkozott, mert azt hitte én is ott dolgozom. Mókás volt! :-)
Eléggé izgultam, mert jelenlegi helyemen nem sokat használom az angol tudásomat, sokat kopott és jó volt egy amerikaival beszélgetni újra...
Az interjú során feltett egy olyan kérdést, amire első 5 másodpercben nem nagyon tudtam mit válaszolni. A kérdés lényege az volt, hogy milyen főbb értékeim vannak és azokat kitől tanultam(!). Aztán beugrott, hogy a kitartás nagy erényem. Meséltem, hogy ezt az apámtól tanultam, hisz sokszor volt úgy, hogy amit reggel elkezdtünk munkát azt befejeztük még aznap, akkor is, ha az este 10 vagy 11 órakor volt. Sokszor dolgoztunk lámpánál a sötétben a garázsban vagy kint a kerti műhelyben.
Aztán ott van a precizitás. Ezt is tőle tanultam. Legyen bármilyen apró hiba az elkészítendő munkán, Apu mindig kijavította. Sosem adott ki a keze közül olyan munkát, amit ne tudott volna egészben felvállalni. Egyértelműen maximalista. És a harmadik dolog, hogy ha valami nem sikerül elsőre, akkor próbáld meg újra, meg újra, mert mindig van út, csak meg kell találni. Ha nem tudsz felemelni egy követ, akkor törd darabokra és a kavicsokat már el tudod cipelni.
És bár ezt nem említettem, de édesanyámtól is tanultam, hogy jónak kell lenni. Segíteni, akin lehet.

Egyszer négyszemközti megbeszélésen lecseszett a pacalarcú főnököm, hogy nem mutatok jó példát az új kollégáknak. Erre csak annyit feleltem, hogy én összesen két embernek szeretnék példa lenni: a saját gyerekeimnek.

Most már csak az a dolgom, hogy számukra jó példa legyek, én is megtanítsam nekik, hogy legyenek boldogok, hogyan tudjanak a leendő kudarcokkal, nehézségekkel megbírkozni.

Nekem is jó példák voltak a szüleim és én is igyekszem ezt tovább vinni, hiszen néha megdöbbentő, hogy mennyire másolnak minket a gyerekeink. Olyan gesztusokat, mozdulatokat, szójárásokat és cselekvéseket vesznek át, amire nem is gondolnánk, hogy nekik ez fontos vagy érdekes lehet. Ha kicsit is odafigyelünk, akkor igen érdekes tükröt tartanak a saját gyermekink elénk. :-) Sokszor mosolyogni való, de néha intő jel is lehet, hogy ezt így ne!
Sajnos én rossz példával is szolgáltam, amire nem is gondoltam volna, hogy átveszi a gyerek. Sajnos vezetés közben sokszor morgolódok, káromkodok, szidom az előttem szüttyögőket. Mindaddig, amíg a saját 2 éves gyerekem ugyanazzal az alpári szóhasználattal engem nem utasított haladásra egy boltban.

Szóval figyeljünk, mert minket is figyelnek!

Apa

Szélérzékeny gyerekek

3 napja fúj a szél. Hol viharosan, hol enyhén, de fúj az istenverte. A srácok meg szenvednek, érezhetően nyűgösebbek. Nem tudom mások hogy vannak vele, de mi nagyon nehezen viseljük, erre mindig érzékenyek voltak a fiúk. Már Anya se bírja olyan jól.
Megoldás? Meg kell próbálni türelmesebbnek lenni. Mackó ma egész nap meséket nézhet, így azért elvan, úgyse szokott sokat nézni. Bütyök már más tészta, őt még le kell foglalni nekünk, nap közben Anya hátán van mandukában.
Szóval türelem, pedig mi is megérezzük, nekem is fáj a fejem ilyenkor.
Most megnéztem az időjárás előrejelzést, holnapra már nem ír szelet. Remélem így is lesz.

Megjött Anya biciklije

Megjött Anya biciklije végre, futár már reggel kihozta. Sietek haza meló után, aztán közösen összerakjuk négyen! :-)

Biztos elmegyünk egy próba körre is.

Bütyök első születésnapi partyja

Vasárnap felköszöntöttük az én 1 éves nagy fiamat. :-)
Kapott gyönyörű tortát, ott volt mindenki, aki számára kedves, bátyjától is kapott ajándékot, szuper volt a hangulat. Bár kerti partynak terveztük a dolgot, sajnos a rossz idő bezavart minket, de délutánra enyhült annyit az idő, hogy kimehessenek a gyerekek futkározni, játszani.

Úgy elszaladt ez az egy év. Még csak most született, de már akarata van, szavakat mond és fel-le mászkál a lépcsőn, az emeletek között.

Ők nőnek, mi meg öregszünk. :-)

Boldog szülinapot Bütyök!

Apa

Az idei első csobbanás a Balatonban

Anya csörög 11-kor, hogy megjöttek sógorék nem ugrunk-e le a Balatonra strandolni egyet, Maci úgyis már 3-4 hete rágja a fülünket miatta. Péntek lévén sok kedvem úgyse volt sokáig maradni, így 1-kor leléptem, felszedtem a családot és már hasítottunk is a nyárba! :-)
Tömeg nem volt, de szép számmal voltak első fecskék. Gyors átöltözés, napkrém és irány a víz! Nem volt rossz, hidegebbre számítottam, bár a gyerekek hamar a parti iszapos homokozóba kötöttek ki és inkább vár építéssel foglalták el magukat. Mi felváltva mentünk be a mélyebb és azért még hidegebb vízbe, de fanatasztikusan jól esett ez a fajta felfrissülés!

Bütyök még ismerkedik a vízzel, kicsit hideg neki, de aztán lassan megszokja és a sekély részen boldogan grasszál fel-alá. Mackó kihagyva a délutáni alvást kezd nyügös lenni, és nehezen lép túl azon a tényen, hogy a markolókat otthon hagytuk. Felveszem, átkarolja a nyakmat és picit segítek neki, hogy pihenjen egyet, így kibírja az esti fürdésig. Megígérem neki (és tudja, hogy az ígéreteket megtartom), hogy holnap is lejövünk és én saját magam fogom betenni a markolókat a csomagtartóba. A fáradtságnak köszönhetően ebből annyi ment át, hogy szerinte a markoló az autó csomagtartójában van, úgyhogy hozzam be onnan...na lassan túllépünk a dolgon, még csúszdázunk egyet, aztán fél 7 körül elindulunk haza.

Reméljük még holnap is le tudunk jönni csobbani egyet!

Itt a nyár! :-)

Jár a baba

Bütyök ma elindult. Jó, nem teljesen egyedül, de egy kisautót maga előtt tolva megtette az első önálló lépéseket, és nem is keveset! :-) És olyan büszke volt magára! :-)

Persze nekem dolgozni kellett, de Anya felvette az iPadjével és gyorsan át is küldte a videót! :-)

Anya biciklije

Ma megrendeltem Anya biciklijét a neten. Találtam egy jó összerakott bikeot akciós áron, ingyen kiszállítják. Szuper lesz! Szerencsére egyszerű volt a választás: Anya megmondta, milyen színek jöhetnek szóba és ez alapján szűrtem a technikai paraméterek alapján. Várom már, hogy együtt menjünk biciklizni. A gyerekek születése előtt rengeteget bicikliztem, ezt sajnos fel kellett adnom, de nem éltem meg negatívumként, inkább csak hiányzik a szervezetemnek, a lelkemnek. Szerintem (nekem) a legjobb gyógymód stressz ellen, teljesen fel tudok töltődni egy 70 km-es tekerés után. Persze együtt nem fogunk még ennyit menni, de szép apránként növeljük a távot. :-)
A gyereküléseket a Decathlonba vettük, 11 000 Ft-ért (ezt: Koolah Gyerkülés), vázra szerelhető. A srácok nagyon élvezik, Mackó már tavaly nyuszira megkapta az ülést, és volt hogy elaludt benne, mire hazaértünk. :-)

Jövő hétre ígérték a biciklit, át is utalom gyorsan a vételárat.

Ja, és piros lesz. :-)

Úgy hiányoztunk ma Apa!

Ma korábban eljöttem a meló helyről, mert Anyának biciklit nézünk! :-) Bütyök nagyszülőktől biciklis gyerekülést kap az 1 éves születésnapjára, így végre együtt mehetünk kerékpározni! Nagyon várom már! :-)
Szóval nyakunkba vettük a várost, körbe jártuk a biciklis boltokat, de kicsit elhűltem az áraktól, illetve a hozzájuk tartozó felszereltségtől. úgy látszik már jó régen vettem az én bikeomat...amit most igyekszem elpasszolni, mert magamnak is láttam egy király Kross bikeot. Hm! Kell!
Na, a lényeg, hogy neten is körül kell néznem, mert nem tetszik a felhozatal. Ahogy így autózgatunk egyik boltból a másikba, az egyik kereszteződésnél megállva egyszer csak így szól Mackó:
- Úgy hiányoztunk ma Apa!
Vagyis hiányoztam ma neki/nekik. :-) Úgy szeretem, olyan kedves, olyan jó az ilyet hallani egy hosszú nap után. :-)
Mackó amúgy is sokszor kimutatja érzéseit, öcsit is sokszor ölelgeti és mondogatja, hogy mennyire szereti. Biztosan szerepünk van ebben, hiszen mi is többször mondjuk neki, hogy szeretjük, dicsérjük és nem telik el nap egy ölelés nélkül. Nem csak játszani kell megtanítani a gyereket, de az érzések nyílt kimutatására is.

Jó volt ez a vonatozás

Ma reggel össze szedelőzködtünk és célba vettük a Vasúttörténeti parkot. Bár igazából villamosozni szeretett volna Mackó, de biztosak voltunk benne, hogy ez jobban fog neki tetszeni. Szerencsére nem voltak sokan, találtunk hűs parkolót, gyorsan megvettük a jegyeket, szerencsére lehetett bankkártyával fizetni.
Bütyök felkerült hátamra mandukába, Mackó pedig a karomba és megnéztük a térképet, merre is induljunk el. Kinéztük a forgató korongot, de ahogy elindulunk kiszúrtuk a terepasztal kiállításnak helyet adó épületet. Gyorsan be is szaladtunk és csak ámultunk. Bütyök se tudta melyik oldalon lógjon ki, hogy mindent lásson! :-)
Utána felmásztunk minden gőzmozdonyra, és Anya le is fényképezett minket a híres 424-es előtt! Felültünk a kiállított sínautókra és hajtányokra, majd közelebbről megcsodáltuk a régen épített háló és étkező kocsikat. Bemenni sajnos nem lehetett, de a régi gyalogos hídról csodálatos kilátás nyílt rájuk és innen láttuk pöfékelni a kis dizelvontatót is.
Ezután célba vettük a kerti kisvasutat és Mackóval felültünk rá egy körre. A jegykezelő bácsinak odaadtuk a jegyet, aki kilyukasztotta, majd helyet foglaltunk a masiniszta mögött. Fantasztikus volt zötykölődni a kis vagonokon, áthaladtunk váltókon, alagútban sikítottunk, a hídon lelassítottunk és integettünk Anyának és bütyöknek! Fantasztikus volt és ahogy visszaértünk az állomásra, Mackó már indult is a másik vonat felé, a következő felkiáltással.
- Menjünk azzal is egyet Apa!
De nem volt rá jegyünk, és itt bizony eltörött a mécses! Megígértem Macinak, hogy majd még Anyával is mehet egy kört, és elindultunk ebédelni, mert bizony az éhséget nehezen bírjuk. (Erről majd még írok egy másik bejegyzést.) Beültünk az étkező kocsiba, ha már a Vasúttörténeti parkban vagyunk, és Mackó betölt 3 palacsintát, egyszerre jobb kedve is lett! :-) bütyök inkább a mustáros sertés szeletet preferálta...
Jól belaktunk és éppen gyülekeztek az emberek a forgató korongnál, így mi is becsatlakoztunk és forgás közben is megcsodáltuk a szépen sorakozó öreg gőzösöket. Utána elindultunk a hátsó garázsokhoz, ahol Mackó ujjongva mutatott rá a NOHAB-ra:
- Ott a dízelmozdony!
Először nem értettük, de aztán rájöttünk, hogy Gryllus Vilmos Sorompó dalát a youtubon egy ilyennel illusztrálták...mikre nem emlékeznek a gyerekek! :-)

Sajnos a kerítés miatt nem lehettet közelebbről megtekinteni, de egy fénykép és egy hűtőmágnes keretében hoztunk haza belőle.
Már kezdtünk fáradni, a srácok is, így Anya és Mackó újra felültek a kerti kisvasútra. A jegykezelő kedvesen elkérte Mackótól a jegyét, amit visszakapva óvatosan a zsebébe csúsztatott, majd nagyot csapott a masiniszta markába és már indultak is. Végig hátradőlve utazott a nagyfiú, jelezve, hogy bizony ő is elfáradt. leszállás után még bekukkantottunk a vasút kocsiba berendezett óriás terepasztalhoz, aztán elindulunk kifelé a kocsihoz. Mackó ezt nehezen viselte, de megígértük neki, hogy még eljövünk máskor is, hiszen mi is nagyon jól éreztük magunkat és igazán kedvesek az itt dolgozó emberek, ezúton is köszönet nekik!
A park bejáratánál lévő kútból nagyot ittunk és már futottunk is az autóhoz, beültettük a srácokat, abban a reményben, hogy gyorsan elalszanak és végig aludják az utat hazáig. Bütyök már a második kanyart sem várta meg, kidőlt, de Mackó még az autópályán is csak dumált, mesélte az élményeit, dalolászott, hatalmas jó kedve volt! és persze mikor máskor, mint haza érkezés előtt 10 perccel aludt el... :-)

Este megfürdettük a fiúkat, aztán Mackót felvittem aludni, letettem az ágyba, majd mellé heveredtem. Kulacsából még ivott egy kis vizet, letette, felém fordult, becsukta a szemét, majd kuncogott egyet és így szólt:
- Jó volt ez a vonatozás Apa...
Majd elaludt. Szép álmokat!

Apa

Banális majális

Másfél napja takarítottuk az autókat, így megfáradva a délutánt pihenésre szántuk. Anya elment csajokkal találkozni, így én altattam el délután a srácokat. Szerencsére könnyen ment, először Bütyök aludt el, aztán Mackó. Felkelés után gyorsan lenyírtuk hárman a füvet, aztán össze szedelőzködtünk és elindultunk a majálisba. Jól be is izzítottuk a gyerekeket, ráhangoltuk őket a majálisra.
Kár volt.
Elmentünk először a dombra, ahol lenni szokott. Sehol semmi. Aztán lementünk a patak völgyébe, ahol még lehetett volna. Itt van egy nagy játszótér, de a majális abból állt, hogy volt egy édességes, egy vattacukros, és egy lufi árus. Gáz. 80 000 fős városban. Nagyon gáz. Szerencsére a játszótér és a két nyalóka elegendő volt a srácok boldogságához, de azért ez szomorú.
Hova tűnt az ünnep? Miért nem lehet egy igazi majálist csinálni? Mert kommunista ünnep? Kit érdekel, ha a lényeg az volt, hogy a gyerekek körhintáznak egy nagyot, apák isznak egy sört és mindenki vidáman megy haza?
Hiányzik és akarom vissza! Szeretném, ha a gyerekeim is átélhetnék még ezt az érzést!

Apa

Kullancspara - oltsunk vagy sem?

A tegnapi kertészkedés után ma egy kis pihenésre vágytunk, így elmentünk meglátogatni a Dédit az idősek otthonába. Van egy közeli játszótér, ahol a srácok hamar lefoglalták maguknak a hintákat. Képesek akár 1 órát is bent ülni és csak hintázni, persze hatalmas kacajok kíséretében. :-) A legtöbb szülő megdöbbenésére rendesen meg szoktam őket lökni, még a 11 hónapos Bütyök srácot is. Ők kérik... :-)
Most azonban nem maradtunk sokáig, mert 10 órakor nyitott a völgyi vásár, ahol mindenképpen szerettünk volna egy kézműves alkotásait megcsodálni. Odaérkezésünkkor csalódás fogadott, mert a nagy beharangozás ellenére csupán 2 kiállító volt. :-( Így először leültünk a hangulatosan kialakított és szépen felújított régi épület teraszára és frissítő limonádéval, valamint zsíros kenyérrel enyhítettük szomjunkat és éhségünket. Mackó nem sokat evett, nagyon fel volt pörögve, a limonádémmal is inkább bugyborékolt az ivás helyett. Mivel sokan nem voltak így javasoltam neki, hogy szálljon le és futkározzon a fűben, nézzen körül. Így is tett, tetszett neki a mezítlábazás, a puha fű tapintása, a szabadság, hogy végre nem az otthoni környezetben vagyunk. Amint visszajött hozzánk, felmászott a mellettünk lévő pamlagra és elnyúlt napozni, pihenni. Ahogy odapillantottam rá valami fekete pöttyöt vettem észre a térd hajlatába. Odarohantam és közelebbről szemügyre véve sajnos beigazolódott gyanúm, egy apró kullancs fúrta be magát Mackó lábába. Nagyon megijedtem, gyorsan fizettem és rohantunk az ügyeletre, ami szerencsére nem volt messze. Nem kellett sokat várnunk, a doktornéni csipesszel hamar ki is szedte a kis élősködőt, ami még mozgott utána és a feje is fent maradt, úgy látszik időben észre vettem a bajt és még nem tudott nagyon mélyre hatolni.
Itt vége is lenne a történetnek, de az ügyeletes doktornéni úgy lebaszott minket, mint a pengős malac! Hogy ilyen apróságért nem lehet idehozni a gyereket, meg méh csípés esetén sem, ezeket oldjuk meg otthon, nem ezért van az ügyelet (nem ezért fizetem tisztességgel az adóm?). Ezt még jó párszor megkaptuk, de nem érdekelt, a lényeg a fiam volt.

És miért vittük az ügyeletre? Mert első (jó lenne, ha az utolsó is) kullancs esetünk volt a gyerekekkel és nem tudtuk mit tegyünk, mivel egyik évben egyik módszert javasolják az eltávolításra, a másik évben a másikat, a harmadik évben meg a harmadikat. Teljes káosz és igazodj ki rajta!

Akkor öntsünk tiszta vizet a pohárba!

Kullancs eltávolításakor a teendők: csipesszel fogjuk meg a fejét és határozott gyors mozdulattal rántsuk ki. Lehetőleg minél gyorsabban, hogy ne legyen ideje semmire a kullancsnak! Majd fertőtlenítsük le a környéket és írjuk fel az eset dátumát biztos helyre.

És mi a helyzet a Lyme-kórral és az agyhártya gyulladással? Anya jó alaposan utána nézett, ő nem is parázott be annyira, mint én, és az alábbi dolgokat érdemes tudni a kullancs elleni oltással és a betegségekkel kapcsolatban:
Ugye az alap, hogy az oltás csak az agyhártya gyulladás ellen véd, a Lyme-kórral szemben hatástalan. A kutatások alapján állítható, hogy az agyhártya gyulladást csak 9-10 éves kortól kapják el a gyerkőcök, az okát még nem tudni, de az alatti korosztály eleve védett ez ellen. A Lyme-kór pedig gyógyítható gyógyszerekkel, ehhez azért fontos a korai felismerés, ezért is fontos a kullancs támadás időpontjának feljegyzése az utána lévő hetekben a megfigyelés!

Szóval ez egy ilyen nap volt. :-( De Mackó igazán hősiesen viselte az egész hercehurcát.

Apa

Szülés utáni depresszió

Szülés után depressziósak az apukák címmel jelent meg egy írás a Díványon (katt ide).

Tény, hogy sok feladat hárul az újdonsült apára is, de cserében ugyanennyi vagy még több apró örömben is részesül ezáltal. Fantasztikus érzés minden nap valami újdonságot felfedezni gyermekünkön, látni, hogyan fejlődik napról napra! Ki nem hagynám például az esti fürdetést! :-)
AZ is tény, hiszen saját magamon is tapasztaltam, hogy a pelenkázás, altatás mellett előbújik a kisördög és a férfiúi hiúságunkat cseszteti. Megoldás? Van!
Kertészkedjünk, mossuk le az autót, barkácsoljunk, szereljünk stb. És persze mindezt a gyermekünkkel együtt! Hiszen ezeket az apának kell megtanítani a gyerekének, ehhez csak apa ért! Kiégett az autóban az izzó? Cseréljük ki otthon együtt a gyerekkel, adjunk egy villáskulcsot a kezébe és magyarázzunk el mindent a motortérben. Megdöbbentő, hogy egy másfél, kétéves gyerek számára micsoda élmény ez! És ne csodálkozzunk, ha a lábos fedőt a lábbalhajtós autójának az elejére köti, motorház gyanánt...

Szóval kitartás, senki sem mondta, hogy egyszerű lesz, de azt sem, hogy ennyi örömöt tudnak szerezni ezek a kis büdösök! :-) Csak használjuk ki, legyünk velük, tanítsuk őket, ez az apukák, férfiak feladata!

A hanygyák már a nappaliban vannak

Itt a tavasz (vagy legalábbis próbálkozik) és csiripelnek a madarak, nyílnak a virágok és jönnek a szemtelen, mindenhova bejutó kis fekete dögök: a hangyák! Két gyerek mellett, akik menet közben is esznek (csakis olyan dolgokat, amik erősen morzsáznak), várható volt korai megjelenésük. Tavaly már kemény küzdelmet folytattam ellenük, és most is árgus szemekkel, két naponta porszívózással vártam őket a lövészárokban!

Aztán jött a hideg zuhany. Munkából hazaérve nagyobbik fiam így fogadott:
- Apa! Képzeld ma is meglátogattak engem a hanygyák!

Majd lefeküdt a nappali szőnyegre, fejét a két tenyerére támasztotta és figyelte a pici hanygya küzdését a kenyér morzsával.

Én pedig rovar ölő fegyvereimet mosolyra cseréltem. :-)

Újra egészséges vagyok Apa!

11.30-ra volt időpontunk a gyermek kardiológián, Anya otthon maradt Bütyökkel, Macit a nyakamba vettem és elindultunk a korház felé. Otthon már mondtam neki, hogy megyünk megvizsgálni a szívét, elővettük a játék sztetoszkópját is, persze nem akart menni. :-( El is kezdett pityeregni, de szerencsére a mostani favorittal, a ropival elállítottuk a könny csatornákat és megígértem, hogy nem fogom hagyni, hogy bárki bántsa! Az utat végig fecsegte, szokásos csicsergős hangján, láttunk buszt, meg mentőt is!
A becsekkoltunk az előtérben, nem sokan voltak, és 5 perc játék után már szólítottak is minket. Igazán kedves doktorbácsi fogadott minket, le kellett vetkőztetnem Macit, aki ekkor már szorosan hozzám bújt. Lefektettem az ágyra és pánikját kezeinek megfogásával és nyugtatgatással próbáltam enyhíteni. Próbáltam elterelni a figyelmét, kérdezgettem a műszerekről, a vonatokról:
- Mikor indul a vonat?
- 10 perckor.
- És honnan?
- Kettes vágányról.
Doktorbácsink először sztetoszkóppal hallgatózott, majd hideg zselével bekenve a mellkasát az ultrahanggal is megvizsgálta. Láttuk a szívecske mozgását, itt már Maci is csendben és érdeklődve figyelte az ultrahang képét, a piros és kék foltok váltakozását. Aztán jött a hideg zuhany: feltették a karjára és a mellkasára a tappancsokat, itt elszakadt a cérna, de a műszer által nyomtatott vonalakkal sikerült ismét elterelni a figyelmét.

És habár az "utolsó" szót mindig szépen kihangsúlyozza a mutató ujjának egyenes felmutatásával, most nagyon nem akarta bedugni a csíptetőbe (amivel a pulzust vagy a vérnyomást nézték, ezt már nem tudom). De azért ezen is túl lettünk és már öltözhettünk is fel.

Hosszas csend. Doktorbácsi a számítógépet bűvöli, az asszisztens egy matricát ajándékoz a bátor hősnek! Büszke vagyok rá, és ezt többször el is mondom neki! :-)

Még mindig csend. Készül a papír, a lelet.

Aláírom, nem értek belőle semmit. Majd rákérdezek, hogy mit kell tudnunk:

- Minden rendben van, egy kis szív zörej valóban van, ahogy a háziorvosunk hallotta, de ez 110 évesen is meglesz. Nem kell aggódni! :-)

És a Doktorbácsi őszinte kedves mosolya, mindkettőnket megnyugtatott. Most már csak a tejézékenységen kell túl lennünk!

- Újra egészséges vagyok Apa! - mondta Maci és újra vidáman kergette a galambokat a kórház előtt...

Cardio

Holnap megyünk Mackóval cardio vizsgálatra. Nem örülök. Legutóbbi megfázásos betegségkor találta gyanúsnak a Doktornéni a szív hangot, ezért kaptunk beutalót. Nem örülök.
Remélem nem lesz semmi gond, elég volt a tejérzékenység para bőven (majd írok erről is részletesen).

Remélem nem lesz semmi gond és a pici lelkét sem fogja túlságosan megviselni a vizsgálat! Biztosan befigyel majd egy markoló a vizsgálat ellentételezéseként. :-)

Horror az állakertben!

Pénteken jelenésem volt állás interjún, így szabira mentem és mivel sógoréknak volt ingyenes belépőjük az állatkertbe, ezért összekötöttük a hasznost a kellemessel. Délelőtt kiraktam a kiscsaládot a bejáratnál és gyorsan letudtam a felvételi elbeszélgetést, majd csatlakoztam hozzájuk. Szerencsére nem sok mindenről maradtam le, így Mackó felült a nyakamba, Bütyök meg ment a baba kocsiban.
Jó régen voltam a fővárosi állatkertben, azt hiszem még általános iskolás koromban. Nagyon szépen újítgatják fel, egyre ember és gyerek közelibb lesz a hely.
Nagyon kellemes nap volt, már kifelé tartottunk a kertből, amikor megláttuk az édes ki szőrgolyókat, kacsa bébiket! :-) Voltak vagy tizen, úszkáltak az anyjuk közelében. Persze a gyerekeknek sem kellett több, azonnal fel tudták áldozni a fél zsemléket, amikért az előbb még harc ment. Elkezdték etetni a csöppségeket és itt hirtelen átváltott a jelenet mészárlássá: megjelentek a gödények és (félreértésből vagy sem), de elkezdték bekapni a kis szőrcsomókat és csak dobálták a csőrükben, forgatták, "rágták"!!! Megdöbbenésünkben még volt annyi lélek jelenlétünk, hogy a gyerekeket elfordítottuk, nehogy tanúi legyenek ezen állati tragédiának. 
Mi is még percekig pislogtunk és kifelé menet azért megkérdeztem a kapuban álló stafftól, hogy ez normális-e:

-"Komolyan!? Nem is hallottam még ilyenről..."

Vajon mennyi kenőpénzt adhatnak a gödények, hogy ezt eltussolják!? ;-)

Nem akarok sokat játszani!

Ma reggel korán keltem, mert a munkába menet előtt még akartam egyet a maszekkal is foglalkozni. A gyerkőcök még aludtak anyával, így csendben jöttem le. Mire végeztem már felkelt Mackó és anya is, lejöttek, hogy Bütyök ne ébredjen fel. Már majdnem indulásra kész voltam, amikor az alábbi párbeszéd zajlott le Mackó és köztem:
- Hova mész apa?
- Megyek dolgozni.
- Ne menj dolgozni.
- De mennem kell Maci, jó?
- Ne menj el apa!
- Muszáj kisfiam. De ígérem, sietek haza! Addig játsszál jó sokat és ha hazaértem akkor építünk valami szépet Legoból, jó?
Itt egy kis szünet következett, láttam, hogy jár a pici agya...de nem kellett soká várni a meglepő válasszal:
- Nem akarok sokat játszani!

Majd szorosan megölelt és utamra bocsátott.

Apának lenni jó

Az egyik legszebb feladat az életben. Bár inkább élmény, mint feladat, az olyan negatív jelentésű. Persze akad teendő bőven, de az egyik legelismertebb is: 1 órás altatás után egy vigyor. :-) Mi kell még!?

Van két fiam a drága feleségemtől és szeretném megosztani a már apákkal és leendő apákkal a tapasztalatimat, élményeimet, hogy lássuk a jó és szép oldalát annak, amiért másik küzdenek vagy nem élhetnek át!

Igyekszem lehetőleg gyakran, hol rövidet, hol hosszabbat, vicceset és szomorút is írni, magát az életet.

Tartsatok velem és szívesen veszek minden hozzászólást, véleményt és saját tapasztalatot!

Mert apának lenni jó!

Apa